A Szepesi-Magura keleti lejtői alatt lévő község fürdőjével és gyógyvizeivel vált híressé. A falu határában már az őskőkorszakban is laktak, ezt a travertínó kőbányákban talált leletek bizonyítják. A települést podoliniak alapították vásárlási jogon, okiratokban először 1329-ben szerepel. A podolini uradalommal együtt 1412-1772 között lengyel zálogba került. Lakosai parasztok, vászonszövők és állatkereskedők voltak. A XVII-XIX. század között egy nagyon híres papírgyár is működött itt, továbbá egy nagy fűrésztelep. Még a XX. században is két malom, travertínó kőbányák és helyi villanytelep volt itt.
Az erdőpark közepén a község nyugati szélén található melegvizű források mellett épült fel Felsőzúgó-fürdő. Történetük a XV. században kezdődik. Első fejlődésük ideje a XVI. század végére esik, amikor a lubomirskiek birtokában volt, akik az ólublói vár és egyben a Lengyelországnak zálogba adott szepesi városok gondnokai, kormányzói voltak. Ez időben nagyon népszerűvé váltak a lengyel nemesek között, később a magyar urak között is. Miután a zálogba adott szepesi városokat visszacsatolták Magyarországhoz, a fürdő állami kezelésbe került, ami a fejlődésének nem tett jót. A fürdő részben újra fejlődésnek indult a XIX. században, amikor a Zamoyski család tulajdonába került. Különösen az utolsó Zamoyski a II. világháború előtt szépen fejlesztette.
Gyógyvizei az erős szénsavas és kénes-vasas, nagy mésztartalommal rendelkező gyógyvizek csoportjába tartoznak. A kilenc forrás másodpercenként 150 liter vizet ad 19-22 fok Celzius között. A fürdőben ideg- és lelkibajokat valamint foglalkozás okozta betegségeket gyógyítanak. Felsőzúgó egyben keresett nyári üdülőhely is.
A fürdő különlegessége a Kráter nevű travertínó tavacska, 20 m átmérővel és 3 m mélységgel. Ez egyben Szlovákia legnagyobb travertínó tava is.
A községben található a XVII. század második feléből származó római katolikus barokk stílusú templom, korabeli belső bútorozással. A fürdő Fehér-ház nevű főépülete travertínó kőzeten épült meg.
