Magyar vár (szlovák neve Nedeca, eredeti neve Dunajec, 566 m tengerszinti feletti magasság). 1320-1326 között építette a brezovicai Kokos egy ókori erőd alapján. Jelentős szerepet játszott a magyar-lengyel kapcsolatokban, egy kiterjedt uradalom központja volt, Dunajec melletti és magurántúli uradalmak tartoztak hozzá.
   
1326-ban a várat és az uradalmat a Berzeviczyek elvesztették, Drugeth Vilmos tulajdona lett. 1528-ban Zápolya Jánostól Laski Hieronim kapta meg jutalmul azért, mert támogatta Zápolya igényét a magyar trónra. A XVI. század végén a várat és az uradalmat a palocsai Horváth János vásárolta meg. A XIX. század elején a várat felújították, 1920-tól Lengyelországhoz tartozik. A vár mindig lakott volt. Az 1412-ben kötött egyezmény szerint e várban kellett volna kifizetni a lengyel királynak az összeget, amelyet Zsigmond király kapott kölcsönbe a 16 szepességi város zálogba helyezéséért.
   
A II. világháború után a lengyel sajtóban egy izgalmas hír jelent meg. A hír szerint 1946-ban a várnak egy különös látogatója volt: Berzeviczy Sebestyén és neje - aki az utolsó inka uralkodó lánya volt - késői utódja. Az 1797-ből származó, Antal nevű fiuknak írt végrendeletük - a hír szerint - a várban van elhelyezve és az inkák kincséről szóló információkat tartalmaz. A várban valóban találtak egy ólomszelencét, benne hurokírásos információt, de ez később Krakkóban elkallódott, nyoma veszett. Később a sajtóban a perui Titicaca-tóban mesés kincseket kutató expedíciókról több hír is megjelent.
   
A várban ma regionális néprajzi múzeum van.